Bántalmazott férfiak

A férfiak elleni erőszak kevéssé tárgyalt téma, valószínűleg azért, mert a férfi általánosan elfogadott képével nehezen összeegyeztethető a megalázottság, kiszolgáltatottság, sérülékenység. Azonban léteznek bántalmazó nők, csak a férfiak kevésbé jelentik, vagy egyáltalán nem veszik észre, hogy mi történik velük. Joggal merül fel a kérdés, hogy az erősebb nem miért nem képes megvédeni magát a bántalmazó nővel szemben? A felmérések szerint a passzivitás legfőbb oka a lovagiasság, a félelem a saját erejétől. Szerintem a megalázottság felvállalása is hátráltatja a bántalmazott férfit abban, hogy jelentse az esetet. Így a nyilvánosságra jutott nők elleni erőszak túlsúlyba kerül.

A férfi bántalmazottsága nem csak egy nő által valósulhat meg. A nők megerőszakolás okozta traumájával járó tünetek és a háborús veteránok poszttraumás tünetei között erős párhuzamot lehet felfedezni. Ahogyan a nőket ért erőszakról való nyílt értekezés heves vitákat vált ki az emberekből, úgy a háború okozta traumákról sem szoktunk nyíltan csevegni. Van szerencsém személyesen találkozni háborús veteránokkal, és ők a beszámolóikban igen gyakran megemlítik, hogy az embereket nem érdekli, hogy valójában mi történt a háborúban, az érdekli őket, hogy öltek-e, hogy hősök-e. Ha kiderült, hogy öltek (hiszen egy háborúban másként nehéz életben maradni), akkor gyilkosnak tekintik őket, ha nem öltek, akkor csalódást okoznak. Ha hazajönnek, hősként ünneplik őket, de ez a csillogás nem tart sokáig. A veterán pedig kénytelen egyedül megküzdeni a traumatikus élményeivel.

A háborús élményről ugyanúgy hallgat a közbeszéd, mint a megerőszakolt nő élményéről. Túl szörnyű ahhoz, hogy a köznapi gondolkodásban elviseljük.

Visszatérve a hétköznapokhoz: a fiúk a rendőrségi statisztikák szerint gyakrabban esnek áldozatul gyermekbántalmazásnak, mit a lányok. 5 gyilkosságból 3 áldozat férfi. Miért nem veszünk tudomást erről? Mert a nem szerepek alapján a nő a védtelen, az áldozat, aki törődésre szorul, a férfi pedig az erős, aki megvéd, aki minden körülmények között képes helytállni. Mivel a férfi erősebb, csak ő lehet az elkövető. Ha a rendőrségen családon belüli erőszakot jelentenek, nagyobb eséllyel hibáztatják a férfit, épp a sztereotípiák miatt. Hiába áldozat a férfi, szégyenérzete akkor is kialakul, és magát hibáztatja a történtek miatt.

Bántalmazni nem csak fizikailag lehet valakit. A bántalmazásnak három fajtáját különböztetjük meg: érzelmi, fizikai és szexuális.  Az utóbbi kettőről gyakrabban esik szó, de az érzelmi bántalmazás szóban történik, így elég nehéz rajtacsípni az elkövetőt.

Az érzelmi bántalmazás során az elkövető hosszú időn át megalázza, értéktelennek, semmirekellőnek állítja be az áldozatot. Azt érezteti vele, hogy fölösleges a léte ezen a világon, semmi sem jó, amit csinál, őt nem lehet szeretni ... stb.

Gyermekek esetében például előfordul, hogy a szülő olyan feladatok elé állítja, amelyek életkorának nem felelnek meg, ezért nem képes azokat megoldani. A szülő pedig a gyermek kudarcélményére apellálva nem felejti el megjegyezni, hogy még erre sem képes. Az ilyen szülő komoly sérüléseket okoz a gyermek kötődési stílusában, így a későbbi társas kapcsolatait is negatív irányba befolyásolja. A bántalmazott férfi sokszor ennek a típusú erőszaknak lehet kitéve, hiszen fizikailag a nő gyengébb, és ez egy alkalmas eszköz arra, hogy uralkodjon az áldozatán.

kép forrása: nlcafe.hu és gulner.sulinet.hu