Az abortuszt
ablettáról nem szakmai vita folyik, hanem politikai. Nagy különbség! Az egyikben arról vitatkoznak a nőgyógyászok, hogy biztonságos-e az alkalmazása, a másikban viszont politikusok vitatkoznak arról, hogy belefér-e az általuk képviselt ideológiába avagy sem. Természetesen a dolognak gazdasági vonzata is van, de erre most nem térnék ki.
A nők az abortuszt már több ezer éve alkalmazzák, akár tiltott volt, akár nem. Mivel a tiltás sohasem vezetett a probléma megoldásához, véleményem szerint a nő számára lehetővé kell tenni, hogy a magzatát a lehető legbiztonságosabb módon "űzze"/ hajtsa el, attól függetlenül, hogy mit gondolunk mi személy szerint az abortuszról. A kevésbé biztonságos, jelenleg is gyakorlatban lévő magzatelhajtási mód fenntartása egyfajta büntetés az abortuszt választó nők számára, hiszen nagyobb a szövődmények kockázata.
Számos oka lehet egy nőnek arra, hogy az abortuszt választja, azonban a döntés sohasem egyszerű, és a pszichés következményeket nagymértékben meghatározza az adott nő vallási, társadalmi hovatartozása is. A társas kapcsolatok minősége szintén hatással van arra, hogy valaki hogyan él meg egy ilyen beavatkozást.
Az abortusz után számos nőnél megfigyeltek egy tünetegyüttest, a PAS-t (post-abortion syndrome). A tünetek: korábban nem jellemző önpusztító viselkedés (öngyilkossági gondolatok, megnövekedett alkoholfogyasztás, szerhasználat, evészavarok, csapongó szexuális élet), depresszió, a koncentrálás nehézsége, vágy az azonnali teherbeesésre annak ellenére, hogy az abortuszhoz vezető körülmények továbbra is fennállnak. Ezek a tünetek arra mutatnak rá, hogy számos nő komoly veszteségélményként éli meg a magzat elhajtását.
A legfrissebb kutatások (2008-2011) ellentmondó statisztikákat közölnek arról, hogy az abortuszon átesett nők milyen arányban kerülnek a PAS állapotába, azonban a kockázat fennáll és ezért érdemes számításba venni a döntés meghozatalánál.
kép forrása: origo.hu
