júl
11

Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna bemutatott egy riportot, amely az öngyilkossági kísérletek növekvő számáról szólt. Az ilyen riportok célja az, hogy megismertessék a fiatalokkal, de főként a szüleikkel, hogy hogyan ismerjék fel a depresszió tüneteit, illetve az öngyilkossági gondolatokra utaló jeleket. Ez önmagában nem volna baj, hiszen az ismeretek széleskörű elterjesztéséve időben felismerhetővé, és akár megelőzhetővé válhat a tragédia. Azonban a műsor nem attól válik érdekessé, hogy évente egyszer felsorolják a depresszió jeleit, hanem attól, ha bemutatnak olyan eseteket, lehetőségeket, amelyek megdöbbenést, rácsodálkozást okoznak a nézőnek.

A tegnap esti műsorban szó volt arról is, hogy az interneten milyen öngyilkossági tippeket felsorakoztató honlapok vannak. Illetve készült egy interjú egy lánnyal, aki öngyilkossági kísérletet, és nem járt sikerrel, azaz túlélte. Sajnos az interjú nem arról szólt, hogy a lány most már hálás, hogy túlélte a gyógyszer túladagolást, hanem arról, hogy milyen érzések váltották ki benne az öngyilkossági kísérletet. A lány részletesen kifejtette, hogy mennyire magányosnak, meg nem értettnek és szükségtelennek érezte magát a világon, arról viszont egy szót sem mondott, hogy amióta felépült, ez az érzése mennyiben változott.

Azt gondolom, hogy a médiának igen súlyos felelőssége van abban, hogy megfelelő módon tálalja az ismeretterjesztő anyagot a depresszióról, hogy azzal ne okozzon nagyobb kárt a nézőkben. Az olyan fiatalokban, idősebbekben, akik esetleg eljátszadoznak a gondolattal, hogy kilépnek ebből a világból.

A riport nem mutatott be megoldást a problémára, és azzal a konklúzióval zárta a témát, hogy a szülők felelőssége igen nagy abban, hogy felismerjék gyermekük tüneteit: rosszkedvű, megváltoznak az étkezési szokásai, a "hogy vagy" kérdésre azt válaszolja, "jól, kösz". Na ebből én még nem ismerném fel a depressziót, sőt azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az aggódó szülő függetlenedni vágyó gyereke annál kevésbé osztja meg a problémáit szüleivel, minél inkább kérdezősködnek.

Jó, ha minél több ember tisztában van a tünetekkel, és képes azokat felismerni, de a sikeres megelőzésnek nem csak az aggódás a kulcsa, hanem a gyermekkel kialakított jó viszony. Ha ez nincs meg, a barátaitól is kérhetünk segítséget, ha úgy érezzük, valami gond van.

kép forrása: szabadfold.hu