júl
24

Amy meghalt

| Szerző: egykata | 12:39 am

Amy Winehouse-t holtan találták otthonában, a hírek szerint. Anyja állítólag már három évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy felkészült a lánya halálára. Sajnálom, hogy Amy nem énekel többé...

A gyász az olyan dolog, amit addig nem ismer senki, amíg meg nem tapasztalta. A fájdalom lehet lelki, és lehet testi is. Előfordul, hogy emberek bele is halnak. Hallottatok már a meghasadt szív szindrómáról? Amikor valaki elveszíti élete szerelmét, olyan erős traumát él át, hogy megreped a szívburka és belehal. Gyakorlatilag megszakad a szíve.

Többféle gyász létezik. Amikor elveszítjük a szerettünket, vagy egy végtagunkat. De amikor ellopnak tőlünk valamit, ami fontos, vagy tönkremegy, esetleg véget ér egy párkapcsolat. Ezek mind mind veszteségélmények, és mind gyászreakciót vonnak maguk után. A lelki állapot nagyon hasonló a depresszióhoz (sőt, tulajdonképpen az is), csak az nem mindegy, hogy hogyan jön ki belőle az ember. Alapvetően kétféle gyászt különböztetünk meg: a normál és a patológiás gyászt. A normál gyász egy természetes folyamat, amely veszteségélmény után következik be az egyén lelki állapotában. A veszteségre adott reakciót természetesen meghatározza az, hogy milyen mértékű az az egyén számára: milyen kapcsolatban állt az elvesztett személlyel, mit jelentett számára az a tárgy. Létezik anticipációs gyász, mint Amy édesanyja esetében, vagy a háborúba készülő katonák hozzátartozóinál: az illető személy előre felkészül a veszteség élményére. Az anticipációs gyász sokszor megkönnyíti az élmény feldolgozását. Például azok az emberek, akik felkészülhettek végtagjuk amputálására (veszteségélmény), kisebb valószínűséggel élnek át úgynevezett fantom kéz szindrómát ( még mindig érzi a már eltávolított végtagot, és nagy fájdalmakat él át), mint azok, akik hirtelen veszítik el valamelyik testrészüket.

A normál gyászreakcióban négy fázis különíthető el, mind a négy különböző lelkiállapotot jelöl:

1. tagadás: amikor az egyén szembesül a veszteség élményével, először nem akarja aszt elhinni, le van sújtva, és gyakran semmilyen érzelmi reakcióra sem képes, mert emocionálisan megbénul.

2. kontroll: a "mit kell tennem?" kérdésre keresi a választ. Meg kell szerveznie a temetést, vagy el kell intéznie rengeteg adminisztrációt... A sok elintéznivaló elvonja az egyén figyelmét a veszteség tárgyáról,így fokozatosan, a számára elviselhető mértékben engedi tudatosulni.

3. tudatosulás/ depresszió: a veszteség tudatosulása regresszióba taszítja az embert. Ez a szakasz jelenti a köztudatban a gyászt. Sokszor támadások érik azokat, akik nem sírnak a közeli hozzátartozójuk temetésén, holott ők még talán nem is engedték meg maguknak, hogy szembesüljenek a veszteség tényével. A fájdalmas emlékek és az elviselhetetlen hiányérzet lassan alább hagy, és ennek a szakasznak a végére, jó esetben az egyén feldolgozza a veszteséget, és ezután következik az, hogy élete újra a normális kerékvágásba kerüljön.

4. adaptáció: ebben a szakaszban a gyászoló már nem olyan szomorú, újra nyitottá válik a pozitív élményekre, és újra képes a régi életére, a céljai megvalósítására.

Patológiás gyászról akkor beszélhetünk, ha az első három szakaszban valamelyikében a gyászoló elakad. Leggyakrabban a depresszió szakasza húzódik el abnormális mértékben, de sokszor előfordul, hogy a személy képtelen tudatosítani a veszteséget. A gyász kerülése akár alkohol vagy drogabúzusba is átcsaphat. De poszttraumás stressz szindróma is előfordulhat, aminek jellemző tünete az alvászavar, kínzóan betörő emlékképek...

Normális esetben a gyász egy-másfél évig tart. A környezet azonban a néhány hónapnál tovább húzódó gyászt már igen nehezen tolerálja, ez ösztönzőleg hathat a veszteséget átélt emberre.

Amy Winehouse esetében az énekesnő rajongói élhetnek meg mély veszteségélményt, minek kapcsán gyászreakció alakul ki. Nem kell ahhoz ismernünk  a elhunyt személyt, hogy elgyászoljuk.

RIP Amy!

kép forrása: hirextra.hu