Angliai munkám során sok különböző helyre eljutok, ilyen például Botton is. Botton egy kis falucska Észak Yorkshire-ben, amit értelmi fogyatékos emberek számára építettek az ötvenes években. Körülbelül 300 ember él itt együtt, ezeknek körülbelül fele gondozó (house parent). A falunak öt nagy farmja van, ahol mindenki együtt dolgozik. A helybéliek készítenek fajátékokat, sajtot, van pékségük és tehenészetük is. Az itt termelt élelmiszerek nagyon jó minőségűek, ezért azon túl, hogy egymás között elosztják, jó áron el is tudják adni azokat.
Az itt élő embereknek nem sok dolguk van pénzzel, ugyanis a falu boltjában mindent számlára vásárolhatnak meg. A bejárat mellett lévő polcon minden egyes háznak van egy kis füzete, ahova pontosan fel kell írni, hogy ki mit vásárolt és annak mennyi az ára. A bolt vezetője pedig minden hónap végén kiküldi a számlát, amit általában a gondozó felelőssége rendezni. A boltban javarészt a helyben kitermelt élelmiszerek kaphatóak. Amit a faluban nem tudnak előállítani, azt máshonnan rendelik meg. A helybéliek nagyon ügyelnek arra, hogy csak a legjobb minőségű ételeket, italokat és tisztítószereket használják, így a boltban is csak bio élelmiszer és tisztítószer kapható. A választék nem túl nagy, de minden van, amire szükség lehet.
A falu lakói nem félnek a betolakodóktól, olyannyira, hogy az ajtókat sohasem zárják kulcsra (kivéve a gondozók irodáit, ahol fontos dokumentumokat tárolnak). Az idegeneket mindig nagy szeretettel fogadják, úgyhogy ideális hely ez olyanoknak, akik szeretnének egy évre elmenekülni a város zajától vagy érdekes tapasztalatokat szeretnének gyűjteni. Természetesen a helyért meg is kell dolgozni a farmok, házak egyikén, vagy a helyi kávézóban, ahol egy hétvége alatt a falu teljes lakossága megfordul.
A közösségen belül mindenki segíti egymást, ahogy tudja: étellel, ruhával.. A lakók (Villagers - az értelmi fogyatékosok) ugyanúgy létesíthetnek párkapcsolatot, házasodhatnak és vállalhatnak gyereket, mint a gondozóik. Találkoztam olyan családdal, akik Csehországból költöztek ide, hogy a gyerekeik tisztább környezetben nevelkedhessenek. A nő, akinél laktam, pedig úgy került a faluba, hogy a bántalmazó férje elől menekült négy gyerekével. A faluban Waldorf iskola működik, ahol az itt élők gyerekei tanulhatnak. A falu egész koncepciója egyébként Rudolf Steiner nevéhez fűződik.
Botton rengeteg lehetőséget kínál azok számára, akik kedvelik a vidéki életet, vagy éppen menekülnek valami elől, ugyanakkor nagyon elzárt a külvilágtól. A legközelebbi falu 3 mérföldre van (kb 5 km), ahol van rendes bolt és telefon térerő. Bottonban csak 1-2 szolgáltató hálózata elérhető, internet pedig nem nagyon van, csak a fontosabb irodákba vezették be. A híreket a kávézóban lehet elolvasni, mert ott mindig van friss újság és egy-két házban van TV is, de nem jellemző. Szerintem a hely nagy előnye, hogy az értelmi fogyatékos emberek számára normális életkörülményeket és társas kapcsolatokat biztosít. Itt nem kell negatív megkülönböztetéssel és előítéletekkel találkozniuk, teljes értékű embernek érezhetik magukat, mint bárki más. Viszont nagyon elszigetelten élnek, a társadalomtól elzártan, kicsit jobb körülmények között, mint egy intézetben.
