dec
17

Ez a mondat a minap egy barátnőm szájából hangzott el, és bennem máris elindult az asszociáció áradat a Kötelező Szeretet (és költekezés) ünnepéről. Ettől a mondattól olyan érzésem lett, mintha a karácsonyi hangulatot a plázában árulnák. A rádióban rosszabbnál rosszabb karácsonyi sláger feldolgozások szólnak, a baráti levelezéseim azzal zárulnak: hogy álltok az ajándékvásárlással?

Bevallom, én még nem foglalkoztam ezzel. Azért nem, mert még nem jött el az ideje. Az én családomban előbb anyám születésnapja van terítéken, és a bejgli még álmomban sem kerül elő. Majd talán a jövő héten.

El tudjátok képzelni, mit érezhet az az ember, aki ma Magyarországon munkanélküli, vagy devizahiteles, vagy csak minimálbérből él (jövőre már csak nettó 60 ezer), ebben a vásárlást erőltető környezetben?

Nézzetek rá erre a képre! Szerintetek mit üzen? A Karácsony a szeretet ünnepe, adni jó, hogy adni tudj, vásárolnod kell sok-sok ajándékot (lehetőleg Cavallit), és akkor neked jó lesz, és úgy fogsz mosolyogni örömödben, mint ez a szatyrokkal felpakolt nő a képen.

Persze még mindig egyszerűbb elviselni a shoppingolás viszontagságait, mint az, hogy otthon össze vagy zárva a családtagjaiddal, és minden karácsonykor összevesztek azon, hogy ki vágja fel a bejglit.

Szerintetek mi volt a Karácsony régen, és ehhez képest mi lett belőle?

kép forrása: citromizubanan.blogspot.com

süti beállítások módosítása